szombaton van vasárnap - bár szanszkritül viszonylag kevest tudok - sztem vásárnapon nem kell vitatkozni ha a vasárnap szó eredetét kutatjuk. viszont egyre ritkább a gyakorlatban ez a jelenség, előre hoztuk ezt is, ahogy a középiskolában a heti két órás tárgy oktatója már május elején lezárt mindenkit évvégére. őt ne lehessen váratlan helyzet elé állitani. szépen mindent időbe.
szombaton van piac tehát. hogy honnan sereglik össze ennyi cserzett arcú anyóka és ennyi vastagtenyeres bácsi még mindig - nem tudni -de amikor még kimondják azt hogy 170 - amit minden tisztességes teszkofélében 200ra kerekítenek akcióval együtt, akkor belepityereg mindig a szivem. és messziről hallom zugni a harangokat - ártánd nem határ többé - becsületes földön és földből élő népnemzetnek a sors is jót kanyarít a végén, pláne nálunk Jézus anyukája Mária is tud segiteni.
csak azt érzem hogy aki nem iróniával kezeli ezt a helyzetet, az zsugori és fáziskésett. a világért sem kivánnám a gyászkeretes körmös bácsi gyönyörű káposztáit világpiaci méretekben átgondolni mert ez igy jó. görcsösebb mint az izraeli káposzta, de bocsánat él. ez elveszett, ahogy halad előre minden az értékesebb - számomra értékesebb - dolgok maradnak le, maradnak hátul - de sopánkodni nem emiatt kell. sőt megfordítani ajánlom mindnekinek. ne azt sajnálja hogy vége is bárminek, hanem annak örüljön hogy ő maga még látta !
uborkát is, káposztát is, a bácsitól, igy lett 490, kovászost próbálok, kerestem kaprot, levélkében árulta néni, 50 ft, zsebben nálam 200-asok voltak, megy egy százas. kivettem, középső ujjam leválasztotta a százast, a kétszázasokról, adtam a pénzt, a kaporért. néni bénázott a vastag ujjaival néhány huszassal, hagytam volna ott az egészet, hogy ne csinálja már 50 ft-on. - lássa fiatalember én nem vagyok olyan ügyes mint maga - és meglett a a maradék visszajáró.
a föld meg a pénz nem hiszem hogy barátok.
